Saturday, November 17, 2007

Tuesday, June 19, 2007

Velős pirítós reggelire

Mikor blogoljon a blogger ha nem éjjel fél egykor. Ez van:) Kicsit updateltem a blogon a linkeket, háromszor kezdtem neki mert kétszer szállt el a szerkesztő felület, ettől egy kicsit ideges lettem (na jó, nem kicsit).

Ettől függetlenül íme az egyik kedvenc reggelim, a velős pirítós. Az egyik olyan csemege amiért nagyon nagyon régóta rajongok. Legkorábbi emlékem ezzel a finomsággal kapcsolatban talán hat éves koromra datálható. Egy vasárnap reggel később ébredtem a szüleim már reggeliztek, pirítóst ettek valami szürke masszával ami egy kis tálkában állt az asztalon. Én húztam a számat mivel nagyon nem volt szimpatikus, azonban szüleim biztatására megkóstoltam (meleg pirítós, kicsi só, egy csipet bors) és azóta imádom. Nem voltunk gazdagok a velős csont pedig nem volt olcsó, így aztán ez mindig egy különlegesség maradt számomra gyermekkoromban.


Manapság ha olyan étteremben járok ahol tartják mindig rendelek belőle. Hála a jó istennek ma már megtehetem, hogy több kilónyi velős csontot vegyek (marha lábszár) és sokat egyek belőle. Most hétvégén azonban nem én voltam az elkövető. Míg én szombat délután focizásnak álcázott sörözésen vettem részt, az asszony húslevest főzött sok velős csonttal. Amikor vasárnap kissé kóválygó gyomorral felébredtem, ő meglepett egy jó adag illatos velőt mutatva. Rám már csak a pirítós készítése maradt. Én az egyszerűség híve vagyok ha az "elkészítésről" van szó, csipetnyi bors, jó tekerésnyi frissen őrölt bors. Van ahol lila hagymával, fokhagymával is ízesítik, de szerintem a velő natúr ízének kell dominálnia.


Wednesday, June 13, 2007

Die fantastischen Vier-Die da

De jo egy kicsit nosztalgiazni...:) Istenem, de jo kis szam volt.

Monday, June 11, 2007

Őzpörkölt, bográcsban

Vasárnap őz pörköltet készítettünk, bográcsban, vörösborosan, ahogy kell. A hús amelyet kaptunk és 3 hónapja a fagyasztóban pihent, ideális volt pörköltnek, egy őzbak nyaka és bordái illetve egy kis gerinc. Megfelelően húsos, ámde jó csontos részek. Édesapám szerint pörköltöknél fontos, hogy legyen benne csont, hiszen ettől (is) lesz jó sűrű a szaft, a csontból kifő az enyv. Szerintem szín húsból is lehet kitűnő pörköltet főzni, de valóban nem árt ha van egy kis csont.

Amit a bográcsba beleraktam:

  • 40 dkg házi füstölt szalonna (itt kell, hogy megemlítsem Zsúrkenyér kitűnő írását a szalonnáról, egyetértő bólogatás közepette),
  • 5 nagyobb fej hagyma,
  • 4 gerezd fokhagyma,
  • 2 tk egész kömény,
  • 4 szál sárgarépa felkarikázva,
  • 4 szál petrezselyem felkarikázva,
  • 3 db babér levél,
  • 4 dl száraz vörösbor,
  • 1 db száraz csípős paprika,
  • 1 db paradicsom,
  • só, bors, pirospaprika.

A szalonnát apróra felkockáztam, zsírját kiolvasztottam, a 2 tk egész köményt szétpattogtattam a forró zsírban. Rádobtam a felaprított hagymát, megsóztam, dinszteltem. Amikor a hagyma megfonnyadt, hozzáadtam a felkarikázott zöldségeket, összeforgattam, megsóztam. Amikor a zöldség megpirult, rádobtam a húst, hagytam hogy minden oldala szépen megpörkölődjön. Miután levet engedett kb. 5 teáskanál pirospaprikát szórtam rá, majd hozzáöntöttem a bort, és rádobtam a babér levelet. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és hozzáraktam a csípős paprikát. A vizet a 4 órányi főzés alatt folyamatosan pótoltam, majd amikor a hús annyira megpuhult, hogy lefordult a csontról, a lét elforraltam, hogy sűrű, rövid szaftot kapjak.

Köretként petrezselymes, rozmaringos sült újkrumpli illetve saláta járt. A sikeréről annyit, mondok, hogy édesanyám aki alapból nem eszik vadat, halt, gombát (meg egy csomó más dolgot) kétszer szedett belőle.


Képek:






Tavaszi finomságok

Mint pénteki írásomban ígértem hoztam hétvégéről recepteket és képeket. A menü mint említettem, zöldborsó leves és tojásos nokedli képezte az egyszerű, de nagyszerű ebédet. Anyukám így csinálja a zöldborsó levest (én meg így szeretem, meg sokféle más módon is). Nézzétek el nekem, hogy anyukám receptjét kapjátok, de jómagam soha nem voltam nagy leveses.

Hozzávalók:

  • 3 nagyobb fej hagyma,
  • 1 fej karalábé,
  • 3 db sárgarépa (közepes nagyságú),
  • 3 db petrezselyem + zöldje,
  • 2 tk púpozott pirospaprika,
  • só ízlés szerint,
  • 1,5 kiló zöldborsó (még hüvelyes állapotában nyomott ennyit),
  • 3-4 friss, zsenge zellerszár,
  • csirkeaprólék (szárny, far-hát, ki mit szeret)
  • egy adag valamilyen tészta (2-3 marék, nálunk speciel reszelt tészta volt a spájzban).

A lábos aljára egy kevés zsiradékot rakok (3-4 ek olaj), a felaprított hagymát rádobom, megsózom, a lábosra a fedőt ráillesztem és párolom a hagymát. Amikor a hagyma megfonnyadt, a lábosba helyezem a húst, összekeverem, a tetőt visszarakom és tovább párolom az egészet. Amikor annyi levet engedett, hogy majdnem ellepi, rádobom a zöldséget és beleaprítom a zeller szárat, összekutyulom, fedő vissza.


Amikor megint annyi lét engedett, hogy majd' ellepi, akkor jöhet a zöldborsót, újabb keverés, lefedés. 5 perc után megszórom pirospaprikával, megkeverem, visszarakom a fedőt, hagyom még párolódni. Újabb 5 perc után felengedem vízzel majdnem a lábos pereméig. A fakanalat a lábos peremére rakom, a fedőt erre helyezem és hagyom főni a levest:) Amikor majdnem kész (azaz a borsó szemek lefele süllyednek), beledobom a tésztát. A leves akkor jó, amikor a borsó az alján a tészta meg a tetején van a lábosnak. A folyamat közben nyugodtan sózzuk ízlés szerint.


Eredmény:


A második fogás tojásos nokedli volt, ez annyira egyszerű étel, hogy nem idegesíteném kedves olvasóimat. (Na jó, de csak röviden. 1 kiló lisztből nokedli tésztát csinálunk, kiszagatjuk, félretesszük, egy fazékban 10 tojást fél lágyra [folyósra] sütűnk, a lágy tojást és a kifőtt nokedlit összekeverjük, alacsony lángon, összemelegítjük. Vigyázzunk, a tojás könnyen leragadhat. Ízlés szerint sózzuk).

Egy érdekesség lehet: évtizedek óta szalonna pörccel fogyasztjuk akárcsak a túrós csuszát. Állítólag apám találta ki egy kreatívabb pillanatában. Cserébe leírom a családi salátaöntetünk elkészítési módját, gondolom a gyakorlott versenyzők számára sok újdonság nem lesz benne, de hátha vannak kezdő háziasszonyok/urak.

  • 2 ek olajon,
  • 2 ek cukor,
  • 2 gerezd fokhagyma,
  • 1 csipet só,
  • 5 ek alma vagy sima étkezési ecet.


Az olajon elkezdjük megpirítani a cukort és a fokhagymát (ezt aprítsuk fel). Amikor megpirult (karamellizálodott) levesszük a tűzről és 1 liter vízzel felöntjük, hozzáadjuk a sót majd az 5 kanál ecetet. Kihűtjük, majd amikor a salátát megmostuk ráöntjük.

Eredmény:





Friday, June 8, 2007

Hétvégi tervek

Hétvégére hazautazunk a szüleimhez, Eger környékére. 3 hónapja nem voltam otthon, hiányoznak az öregek. Na meg persze anyám főztje. A hétvégi menü:

Szombaton:

Zsenge zöldborsó leves, csirke aprólékkal ahogy illik. Az összes zöldség a kertből jön frissen.

Tojásos nokedli, friss fejessalátával (provided by Kert:)

Vasárnap:

Apuval alágyújtunk a bográcsnak és megcsinálom a hónapok óta a fagyasztóban raboskodó vadhúst (nem tudjuk miből kaptunk, vaddisznó vagy muflon valamelyik a kettő közül).

Konkrét recept még nincs a fejemben valamilyen pörkölt/ragu szerűség tűnik a legegyszerűbbnek. Bár őszintén szólva nem aggódóm, apám meg én általában jó csapat vagyunk, inspiráljuk egymást. Mivel a nagyapám igen kitűnő szakács volt, valamint 4 lány testvér mellett apunak is meg kellett tanulnia a háztartást, nem leszek tanács nélkül.

Egyébként ezek a legnyugisabb, pihentetős alkalmak. Nem rohanunk a kajával, hiszen magunknak csináljuk. Aki éhes bekap pár falat hideget, de a bográcsot nem lehet siettetni. Ülünk a tűz körül a diófa árnyékában, kerülgetjük a füstöt (mert persze mindig arra fújja a szél amerre a széket helyeztük), sört kortyolgatunk és megbeszéljük az élet dolgait, vagy csak hallgatunk.

Hétfőn jövök a képekkel és a receptekkel.

Monday, June 4, 2007

Beck - Loser

Ma a Viasat3 csatornan a Luzer FC c. sajat musorukat reklamoztak. A spot alatt ez a szam ment. Kivancsi vagyok hanyan vagjak az osszefuggest a ketto kozott. A zene nagyon nagy lassan 15 eves, akkor is ott volt, most is van mondanivaloja.